12 éves korom óta vagyok a Depeche Mode eltökélt híve,
ugyanis mindig úgy éreztem, hogy ez az a zenekar, amely leginkább hozzám szól a
dalain keresztül. Kedvenc dalom tőlük az 1987-es „Never Let Me Down Again”,
amely az egyik legsötétebb hangvételű dal a DM történelméből. A 90-es évek
végétől ezzel a dallal zárják le Dave Gahanék a koncerteket, óriási hangulatot
produkálva a fellépések záró akkordjaként. Így tettek 2001 október 10.én a párizsi
Bercyben, és az eredmény nem volt más, mint a zenekar történelmének
legfrenetikusabb 7 perce. Az őrjöngő közönség, a bömbölő zene, az önkívületi
állapotban lévő frontember mind-mind növelik a produkció értékét. Úgy gondolom,
ha az nap bejelentette volna, a zenekar, hogy feloszlik, akkor ugyan
szegényebbek lennénk 3 jó lemezzel, de kijelenthetnénk, hogy a csúcson hagyták abba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése